Zoli from NYC

 

pf

Elindultam vissza az almaba. Kiindulasi pontnak Jaszberenyt jeloltem meg, elozo este koszontem el a csaladtol. Egy kiados 3 es fel oras alvas utan Apaval elindultunk Ferihegyre, napfelkeltere ott is voltunk. Egy aranyos es tehetseges lufthansas kislany segitett “elo-csekkolni”. Igazan halas voltam neki, mert nem voltam meg magamnal (meg a szemuveget is elfelejtettem megdicserni, pedig igen jol allt neki). Most peldaul megzavarhattak volna a terrorista-szuro keresztkerdesekkel, lehet elszoltam volna magam. Ezuttal azonban elmaradt a vallatas, mert ok ugy okoskodnak, h csak egy lebukott tag, vagy egy nyilvanos fenyegetes utani hetekben kell szamitani az ellensegre.
Frankfurt volt a celallomas, leszallasig nem emlekszem semmire, gondolom aludtam. A nemetek a rendszeretetukrol, a precizitasukrol gondosan felepitett kepet most egy ora alatt leromboltak. Egyreszt tele volt a repter indiaival, ami egyebkent nem zavarna, de tomeget csinaltak, az meg zavar. Masreszt kicsit el is bizonytalanodtam a repter helyesseget illetoen, akkora kaosz volt. Sok idom nem volt nezelodni, mert kesve szalltunk le, es az atszallasra kalkulalt 2 ora erosen kezdett apadni. Mindent kesve irtak ki, aztan neha levettek, ha olyanjuk volt, undorito sorbanallas messzirol erkezett (budos) atszallo utasok kozott, kis vonatozas, majd meg egy kis sorbanallas. A terminalok kozott folyamatosan kozlekedo vonatok tobbszor is uresen mentek tovabb, nem engedtek minket beszallni, mert a fogadoepulet megtelt a varakozokkal. Amikor aztan vegre beszallhattunk, azt hittuk, minden OK, de ott jott meg a java. Ahogy leszalltunk hatalmas sor, jo negyed orat alltunk azert, h lemehessunk egy lepcson az ellenorzo kapukhoz. Jol jellemezte a helyzetet a fel-ala rohangalo walkie-talkie-s (szevasztok…) oltonyos brigad, akik lathatoan most jartak eloszor repteren. Megjelent vmi rangidos tiszt, vegignezett a soron, es tomoren osszefoglalta a tortenetet: Das ist katastrofa! Kb 50 embert engedtek le egyszerre, mondanom sem kell, az orrom elott tettek vissza a kordont… de nem reklamaltam. Oszinten ramosolyogtam a nenire, szeretek elso helyen allni. Lent megkaptuk a raadast, nem sor volt, hanem sorok kigyoztak. Amikor ezt meglattam, mindjart arra gondoltam, h Zurich utan Frankfurtot is megnezem hasonlo okbol kifolyolag. Vegulis odaertem a kapuhoz koppanasra, abszolut nem volt veszes, mert tobb, mint feloras kesessel indultunk. Egy nemet ficko ult mellettem, a kommunikacionk az “engedj ma ki”, “koszi” kategoriaban kimerult, de ezt angolul es nemetul felvaltva adtuk elo. A folyoson ultem, mellettem a kozepso oszlopban 4 srac pokerezett 8 oran keresztul. Tet es pia nelkul…Zenet hallgattam, de kozben mintha magyar szo utotte volna meg a fulemet. Figyelni kezdtem oket, es arra gondoltam, h ezek biza vmi eldugott dunantuli falubol johettek, mert magyarul beszeltek, de egy szavukat se ertettem. Szoval finnek voltak. Elkepeszto a hasonlosag a hangsulyban, a hanglejtesben… Szerintem reszegen tudok finnul. Nagyon kellemes utam volt, az egyik legjobb eddig. A stewik vegig mosolyogtak, kedvesek voltak, finom volt a kaja, jo filmeket adtak es aludni is tudtam. New Yorkban mar szinte otthonosan mozogtam, es a kicsekknel se kellett semmitol tartanom, a tanulovizum olyan, mint a piros hetes. Persze a kis kerdezoskodes nem maradt el. Direkt olyan polot vettem fel, amin jol kivehetoen olvashato, h SFC – WATER POLO, ugy voltam vele, ez szimpatiat ebreszthet ezen a ponton. Erre operativan megkerdezi a kis latino vamos, miutan kiolvasta a polomat, h “Sportolsz?”. Kicsit dumcsiztunk meg, de a beszelgetes szinvonala nem emelkedett a kesobbiekben sem. Sutott a nap, a pilota szerint jo ido volt, de mikor kileptem csunyan pofonvagott a szel. Eloszor rossz iranyba indultam el az AirTrain-nel, de hamar korrigaltam a hibat, sot utana en igazitottam utba egy kedves nyugdijas hazaspart (“Oooott azt aaa pirosruhasat kerdezzek!”). Masfel ora alatt haza is ertem, Kate es Bela nagyon megorult nekem, aztan mikor elovarazsoltam a Pick es a Gyulai termekeket, szerintem meg is hatodtak. A palinkat ok nem ertekelik annyira, de ettol nem estem ketsegbe. Estig erosen bekkeltem az almossag ellen, majd amikor mar eleg sotet volt, elmentem aludni.

A 2007-es oszi felev hatralevo 2 honapjarol nem kaptok reszletes tudositast. Egyreszt, ami fontos volt, azt ugyis elmondtam otthon (aki kimaradt, nyaron jelentkezhet), masreszt azt a keves feljegyzest sem talalom, amit amugy napi rendszereseggel irtam.

 

Ott jarunk, h Californiabol hazajottunk. Az elso edzesen az edzoi stab – erezven a bajt – megkerte a tarsasagot, h mindenki mondja el, ha valami nem tetszik. Kis csendfazis utan Boti (mint csk, es rangidos tiszt) feallt, es kerteles nelkul elmondta tobbunk velemenyet, amiben lenyeges pont volt a szerb szekcio viselkedese, foleg az angolul torteno (nem)kommunikacio. Az edzok is egyetertettek a kerdesben, foleg azutan, h Carl 3napig fuvarozta a szerb buszt, utana meg nekunk panaszkodott. Vmi olyasmi reakciot vartam, h “ok, sracok, probalunk valtoztatni rajta”, de nem, semmi. Utana 2 hetig visszakoszonni is gyakran elfelejtettek. November kozepen volt az utolso tornank, ahol az dolt el, h mi megyunk a Final Fourba Californiaba, vagy a Navy. Ezen a hetvegen mar szinte csapatkent funkcionaltunk, belatta mindenki, h csak egyutt lehetunk sikeresek. A parton se volt mar kulonosebb konfliktus, tul voltunk a kezdeti nehezsegeken. Sot, a donto napjan egy spontan harci dallal hergeltuk magunkat, nagyon jo volt a hangulat. Aztan elbuktunk… Errol nem szivesen irok, bocs, de nem volt meg uj elmeny, ami segitene ezt megemeszteni. A johir viszont, h a bajnoksag utan sokkal oldottabb lett a hangulat a csapaton belul, ezt kellene tartani. En optimista vagyok.

 

A suliba egyre otthonosabban jartam, egyre tobb ismerosom lett, a tanarokkal es kulonbozo fejesekkel (pl a President-tel) is jo viszonyt alakitottam ki. Kitanultam a research mesterseget es sok paper-t irtam.:) Kezdtem hozzaszokni az uj kornyezethez, kulturahoz – ezzel parhuzamosan egyre tobb hazai termeket hianyoltam, amit a neten talaltam meg, irott es zenei formaban, illetve videokon keresztul. Egyik legmeghatarozobb elmenyem volt, mikor egy Loki-meccs masodik felidejet a Duna TV-n tudtam nezni a neten. Nem az a tipikus honvagy volt, inkabb nosztalgikus hangulat. Sokat beszelgettunk a fiukkal az otthoni aktualis helyzetrol, meg ugy altalaban az orszagrol.

Valoszinu valtoztam is. Szelesedett a latokorom, ebben biztos vagyok. Sok mindenrol mast gondolok, amirol korabban csak hallottam. Pl, h az amerikaiak hulyek egytol egyig. El vannak butitva, ez teny, de nem altalanos a jelenseg. Az emberek nagyon segitokeszek, ahhoz kepest, h egy “arctalan” vilagvaros lakosairol van szo. A kozbiztonsag is figyelemre melto teny, ejjel-nappal “lathato rendorseg” az utcan (nem a Gergenyi-fele), hogy a lathatatlanrol ne is beszeljek. Vannak olyan dolgok, amiket soha nem fogok megszokni. Ilyen pl a kavenak csufolt vmi, amit neha magamhoz veszek borus hajnalokon. Egyszer felmostam egy ilyennel egy metrokocsit, de aztan fel is toroltem, ahogy illik. Szokatlan reggeli torna volt, de a tobbseg ram se hederitett. A masik dolog az a dudalas. Olvastam egyszer egy vicces leirast errol, vhogy igy szolt: A nyugati – magat fejlettnek mondo – tarsadalom tagjai lenezik az esotancot jaro termeszeti nepeket, mikozben ugy gondoljak, h dudalassal megszuntetheto a kozlekedesi dugo. Az a durva, h tobbszor is lattam olyan soforoket, akik egyaltalan nem idegeskedtek a forgalom miatt, vigyorogtak, futyoresztek, majd hirtelen rahasaltak a dudara, es felpercig nyomtak. Mar gondoltam ra, h ezek elektromos autok, es igy kell feltolteni az akksit. Sokaig erlelodott bennem a gondolat, de mostmar monitorra kell vessem, h a kinaiak nagyon nem szimpatikusak. Teljesen bezarkoznak a sajat (kinai) vilagukba, csak a legritkabb esetben beszelnek angolul, mogorvak, gyanakvoak, sot, gyakran skotok. Csak a kajajukkal vagyok kibekulve.

Szeretnem azt is megjegyezni, h korabbi kulfoldi latogatasaimmal ellentetben, eddig semmifele konfliktusom nem akadt a rendvedelmi erokkel. Termeszetesen – ahogy eddig – most sem adtam okot intezkedesre.

Decemberben sajnos megfogyatkozott a magyar kontingens, Judit ugy dontott, h neki eleg volt, csomagolt, hazament. Kar erte, tehetseges jatekos:)

Levizsgaztam december kozepen mindenbol 2 nap alatt, itt nem letezik a klasszikus vizsgaidoszak. Elvegeztem a dolgom, boldogan indultam haza. Sajnalatos modon egy par kobmeter homokszem kerult a gepezetbe. Az addig nagyjabol megbizhato NY transit kozepso ujjat mutatta felem, igy mire kiertem a repterre, elszalltak az eselyeim, es nem sokkal kesobb a gepem is. Volt egy kis para, telefon haza. A jegyemet a Malev allitotta ki, de idokozben megszuntettek a NY-BUD jaratokat, atraktak egy masik tarsasaghoz. Ezzel nem lett volna gond, reklamalni/segitseget kerni viszont csak a Malevnal lehetett. Nekik viszont megszunt a repteri irodajuk, a helyi telefonszamukon meg aszonta a hangposta, h mar nincs bent senki. Visszamentem Brooklynba, eberen aludtam, vartam, hatha otthonrol sikerul intezni vmit. Szerencsere megoldodott minden, ugyanazzal a jarattal mehettem masnap, ugyanugy zurichi atszallassal. Annyi nem elhanyagolhato kulonbseggel, h Zurichben nem 2, hanem 12 oram volt atszallni. Mas lehet, h bosszankodott volna, de en azt neztem, h Zurichben meg ugysem jartam, most korulnezhetek ott is. Ugy is volt, ahogy leszalltam, mentem is a banhoffra, es bevonatoztam a city-be. Jatszottam a turistat, fenykepeztem sokat, es talalkoztam kedves helyi emberekkel. New Yorkhoz kepest szinte mar otthon ereztem magam. Volt egy szimpatikus fiatalokbol allo piros kabatos tarsasag a varos tobb pontjan, akik mindenaron adventi gyertyat akartak rasozni az utca nepere. Engem tobbszor is megtalaltak, es cseppet sem zavarta oket, h a vegen megmondtam, h semmit nem ertettem abbol, amit mondtak. Az egyik brigadnak megmondtam, h elaruljak hol lehet igazi svajci csokit venni, akkor targyalhatunk, ezt viszont ok nem ertettek, de segitsegukre sietett egy angolul is beszelo cimbora. Elegge szet voltam csuszva, nem aludtam a gepen, vorosek voltak a szemeim, es mivel nem volt teli kabatom, ugy neztem ki, mint egy csoves. Elso kerdese a sracnak, miutan vegigmert: Te be vagy tepve? Mondom, nem szokasom, erre o: Kar, mert nalam sincs. Aztan magyarazatot adtam a kulsomre, elmeseltem honnan jovok, hova tartok, es mikor mondtam, h magyar vagyok, felcsillant a szeme. Magyarorszag? Ott mar voltam! Tudok is egy szot magyarul: ZSIR! Hat, ennyiben maradtunk, adtak tippet, h merre fenykepezzek, aztan otthagytam oket, nehogy megint eszukbe jusson a gyertya. Szep varos ez a Zurich, de egy nap boven eleg ra, ahogy neztem. Aki meg tud cafolni, tegye batran, lehet, h az idojaras befolyasolt negativan. Orakkal indulas elott visszamentem a repterre, nem biztam semmit a veletlenre. Keso este erkeztem haza, nepes fogadobizottsag vart, akiknek nagyon halas vagyok a mai napig. Itt szeretnem hozzatenni, h mindig van feljebb – legkozelebb majus 16-an erkezem:)

Ez egy rendhagyo bejegyzes, de ugy erzem, ezt minel tobben el kell hogy olvassuk. Politikatol fuggetlenul.

 

Egy hajlott hátú néni

  2007. Okt. 5, péntek 10:41

 

  Egy motoros küldte ezt a levelet. Azt hiszem, nem kell hozzá

  kommentár.

 

  "Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál

  induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:

  - És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?

 

  Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:

 

  "Járjatok be minden földet,

  Melyet Isten megteremtett,

  S nem akadtok bizonyára

  A magyar nemzet párjára.

  Vajon mit kell véle tenni:

  Szánni kell-e vagy megvetni? -

  Ha a föld isten kalapja,

  Hazánk a bokréta rajta!

 

  Oly szép ország, oly virító,

  Szemet-lelket andalító,

  És oly gazdag!... aranysárgán

  Ringatózik rónaságán

  A kalászok óceánja;

  S hegyeiben mennyi bánya!

  És ezekben annyi kincs van, (itt hozzátette: "mert akkor még az övék     volt")

  Mennyit nem látsz álmaidban.

 

  S ilyen áldások dacára (itt: "innen nem kellene tovább

  mondanom, mert olyan szomorú")

  Ez a nemzet mégis árva,

  Mégis rongyos, mégis éhes,

  Közel áll az elveszéshez.

  S szellemének országában

  Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!

  S mindezek maradnak ott lenn.

 

  Vagy ha éppen a véletlen

  Föltalálja hozni őket,

  Porban, sárban érnek véget,

  Vagy az ínség zivatarja

  Őket messze elsodorja,

  Messze tőlünk a világba,

  Idegen nép kincstárába,

  És ha ott ragyogni látjuk,

  Szánk-szemünket rájok tátjuk,

  S áldicsőséggel lakunk jól,

  Hogy ez innen van honunkból.

 

  Ez hát nemes büszkeségünk,

  Melyről annyiszor mesélünk?

  Azzal dicsekedni váltig,

  Ami szégyenünkre válik!...

  Csak a magyar büszkeséget,

  Csak ezt ne emlegessétek!

 

  Ezer éve, hogy e nemzet

  Itt magának hazát szerzett,

  És ha jőne most halála,

  A jövendő mit találna,

  Mi neki arról beszélne,

  Hogy itt hajdan magyar éle?

 

  S a világtörténet könyve?

  Ott sem lennénk följegyezve!

  És ha lennénk, jaj minékünk,

  Ezt olvasnák csak felőlünk:

  "Élt egy nép a Tisza táján,

  Századokig, lomhán, gyáván." -

  Óh hazám, mikor fogsz ismét

  Tenni egy sugárt, egy kis fényt

  Megrozsdásodott nevedre?

  Mikor ébredsz önérzetre?

 

  (Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)

 

  Majd folytatta:

  - "Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?"

  Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit. A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács.

  Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és

  elcsoszogott.

 

  Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!!

 

  Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és

  olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotoros imidzsébe.

  És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevező, gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem  összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig bárki. Csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek.

 Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én.

 Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban."

 

Oktober elejen atkoltoztem Belaekhoz, ide mar hosszutavra rendezkedtem be. Nincs baj veluk, jol viselkednek:) Bela qrva jol foz, es termeszetesen a hazai izeket favorizalja, szoval jo dolgom van. Amit meg kellett szoknom, az Mu, a macska., de nincs vele gond, hamar megtanulta, h “Ez itt nem a te szobad”:) Mivel jofejek vagyunk, gyakran jonnek vendegek, akik szeretnek minket es tisztelnek… meg becsulnek. Szabadidomben szivesen fifazok Belaval (az utolso meccs gyakran felbeszakad…), szeretem a sort (a bort es a palinkat), kedvenc szinem a piros.

Oktober kozepen Californiaba mentunk, mert itt mar kezdett lehulni a levego. Jottek vissza a “regi” emlekek, jo erzes volt megint ott lenni. Az utazas nem volt zokkenomentes, tobb mint 3 oras kesessel indultunk, igy az ejszaka kozepen erkeztunk meg. Masnap reggel normal meretu NYITOTT medenceben edzettunk szikrazo napsutesben – kicsit masabb, mint a suli alatt 2 szinttel egy tanmedenceben. Tuti, h a vizilabdat nyaron talaltak ki, es nem vagyok hajlando elhinni, h az angolok voltak. Ebedre a helyi lakos csapattarsunk, Mike csaladjahoz voltunk hivatalosak. Gyonyoru helyen laknak, hatalmas hazban, es olyan ellatasban volt reszunk, h ebed utan mindjart meg is vacsoraztunk. Este meg volt egy villanyfenyes atmozgato edzes a torna egyik helyszinen. Szombaton es vasarnap 2-2 meccsunk volt, a kotelezoket hoztuk, ami szoros volt, ott nem hagytak minket nyerni, mindketszer 1 gollal kaptunk ki. Ha 3-4 gollal jobbak lettunk volna, akkor nyerhettunk volna. Ez van, Californiaban mi vagyunk a “keleti parti parasztok”. Nehezen ismerik el,h mashol is van vizilabda. Ezen a hetvegen esett szet teljesen a csapat. 2db 8 szemelyes mikrobusszal kozlekedtunk, de szinte meg sem lepodtunk, h az egyik pillanatok alatt a szerbeke lett, a masik meg a “tobbieke”. Szep dolog az osszetartas, de a “csapat a csapatban” ritkan eredmenyes. A vizben szinte csak szerb szot lehetett hallani, vagy egymassal, vagy velunk, vagy a biroval veszekedtek. A kozonseg rendesen rohogott rajtunk – jo erzes volt. Az elso meccsunk utan odajott hozzam Marin, a horvat orias, akivel egyutt jatszottam LA-ben. Miutan jol megorultunk egymasnak, az volt az elso kerdese, h “a szerbek nem tudnak angolul?!”… Azt mondta, neki meg rosszabb volt, mert o ertette is. Az egyik meccsunk elott Louis, a cserekapus bement az oltozobe, es veletlenul meghallotta, amint az ellenfel edzoje (volt USA valogatott) eligazitaskor azt mondta a csapatanak, h nem kell mast tenniuk, csak elerni, h a szerbek veszekedni kezdjenek egymassal es a tobbiekkel. Bejott a taktika. Egyaltalan nem ereztem jol magam a “csapatban”, es ezzel nem voltam egyedul. Tetje ugyan nem volt a tornanak, de nekunk gyakorlatilag ez volt az egyetlen lehetosegunk, h megmutassuk. Hat, sikerult. Semmi puder, azt adtuk, amik vagyunk. A szombat azert jol sikerult. Delutantol estig szabad program volt. Louis San Diegoban lakik, eljott a csaladja megnezni minket, o pedig kihasznalta a lehetoseget, es elkerte a kocsit.  Kisbuszrol van szo, hatan (magyarok, Misha, Or, Lou) nekivagtunk Laguna Beachnek. Az uton elegendo mennyisegu sort fogyasztottunk, igy felfokozott hangulatban erkeztunk a helyszinre. Komoly problemat okozott viszont a feszultseg levezetese – vesenk van. Etterem volt boven, viszont mindenhol ajtonallok kerdezoskodtek, h hany fore szeretnenk asztalt. Amikor mar nem lehetett tovabb huzni, pofatlansagbol jelesre vizsgazva passzoltuk a kerdest, es beszivarogtunk. A partot ketsegtelenul uraltuk (mas nem nagyon volt), csinaltunk romantikus csoportkepeket hatterben a naplementevel. Furdest nem terveztunk, igazabol tehetsegkutatasra erkeztunk. Bele is botlottunk Miss Indiaba 6 sraccal, meg vmi ex-vizilabdas amerikai csajba, aki a baratnojevel (anyjaval?) volt. Belattuk, h nem ez volt az idealis idopont, raadasul meg is eheztunk. Egy kellemes etteremben tovabb alkoholizalva kajaltunk egy jot, aztan hazaindultunk. A setanyon lattunk egy hajlektalan kulseju mosolygos figurat, aki a biciklije mellett ult egy padon, egy tablara pedig azt irta: “If you wanna slap me, it’s $20” (egy huszasert pofan vaghatsz). Este probaltuk folytatni a sort, rutinosan parosaval szivarogtunk ki a hotelbol. 2 csapat mar kint volt, en Mishaval “szoktem”, kint voltunk az utcan, azt hittuk mar nem lehet gond, mikor az edzok meglattak minket az utrol. Erre nem gondoltunk, h megneztek meg vmi meccset, es epp jonnek haza. Megkaptuk a “hogykepezeljuk, kikvagyunk” monologot rengeteg koltoi kerdessel, majd megbanast tanusitva visszamentunk a hotelbe. Sajnos mukodott a dominoelv, az edzok korbejartak a szobakat, es a tobbiek felol erdeklodtek, mi persze semmirol sem tudtunk. Szoltunk a tobbieknek, h nagyon ne eljek bele magukat semmibe, mert botrany van. 1oran belul mindenki visszajott, ez nem jott ossze. Vasarnap ejszaka indultunk haza, reggel 7kor ertunk NY-ba, en meg annyira streber vagyok, h alvas nelkul bementem franciara, aztan az usziban es helyettesitettem vkit, de delben mar haza kellett mennem, es aludtam ki tudja meddig.

Masnap. Kemeny. Sosem jo erzes, de most valahogy nem zavart annyira. Valami olyasmit ereztem, h VEGRE! Akkor kezdett komolyodni a szitu, mikor Beni vmi gyerekfejre valo bukosisakot nyomott kezembe – hat, szorult helyzet volt es egyaltalan nem tett jot az amugy is hasogato fejfajasomnak. Egy Harley “light” mocija van a fiunak, es mondhatom, remek erzes ilyenen ulni meg masnaposan is. Utaskent is kenyelmes (hattamla, vazze), es nem is szartam ossze magam, mint Lima Kawasakijan. Kicsit kestunk edzesrol, mert az alagut, amin at akartunk menni, le volt zarva. Meglepo modon mindenki megjelent, nem meglepo modon a csapat 90%-a csikszemeken at kemlelte a kulvilagot. Egyebkent masnapossagra a legjobb orvossag egy kis laza ketkapu. A legjobb az egeszben, h mindenki toleralta a masik f@szsagait, es ez hatarozottan jo hangulatot teremtett. Egyedul Szavkeval volt egy kis nezetelteresem (o a 10%-ba tartozott), de hamar helyrettem borgozos, rekedt hangon. A tobbiek ezen is jot rohogtek. A nap hatralevo reszet jol megerdemelt pihenessel toltottuk.

9:11 volt a pontos ido, mikor felkeltem – ezt nem tartottam jo elojelnek itt New Yorkban. Idoben hagytam el a szobamat, de nem jutottam messzire, ugyanis a lepcson ket idos holgy allta utamat. Tipikus Murphy: en rohanok, ok meg elalljak az utat, es olyan lassuak voltak szegenyek, h ranezesre ugy tippeltem, a kovetkezo harom metrot lekestem. Raadasul vmi becsomagolt minioltart cipeltek, es ez az a szituacio volt, amikor nem lehetett nem segiteni. Egyreszt amugy is ilyen jofej vagyok, masreszt gyors fejszamolas utan arra jutottam, h igy hamarabb kijutok az epuletbol. Az udvaron allo autoba tettuk a csomagot, meg kicsit kerdezoskodtek, h mi a nevem, honnan jottem, de sutivel mar nem kinaltak meg. Kesesben voltam, ami nem elonyos dolog franciara menet, foleg teszt idejen. Pont bent allt a metro, mikor odaertem, mar elhangzott a tessek vigyazni is, de egy szolidaris utastars onfelaldozoan a csukodo ajtok koze tette a kezet, en meg vegtelenul halas voltam. Elovettem a franciakonyvet, h adjunk egy eselyt a rovidtavu memorianak (is). Mellettem ket kozepkoru francia par mindjart fel is kerdezett. Szerencsere tudtak angolul. Aranyosak voltak, mert felfogtak, h se kedvem, se idom nincs dumcsizni, aztan mikor leszalltak, mondtak, h „Bon chance!”. Ilyen elozmenyek utan nem erhetett meglepetes a teszten, szinte mindent tudtam. Ahogy befejeztuk, abban a pillanatban csengeteshez hasonlo kolompolas es szirenazas egyveleget hallottam. En mindjart arra gondoltam, h itt kerem EMERGENCY van, de senki nem mozdult, Dr Greene is rezzenestelen arccal beszelt tovabb. Elmondott meg 2-3 mondatot, aztan egy halvany mosollyal igy szolt:

-         Es most javaslom, hagyjuk el az epuletet! Biztam benne, h be tudjuk fejezni a tesztet.
Szoval tudta! Lehet, h benne volt a keze. Azert ez elkepeszto. Olyat mar hallottam, h a diakok riadot szerveznek dolgozatiras idejere, de hogy egy tanar?! A mozgolepcsonel hatalmas tumultus alakult, ezert mondtam Juditnak, keressunk masik lehetoseget, es mentsuk a borunket, mert igy bennegunk. Valos veszely eseten butasag lett volna a liftet valasztani, de mar be voltunk avatva, igy batran vetettunk a szabaly ellen. A suli elott spontan gyulekezni kezdtunk, megbenitva ezzel a forgalmat, de nem lottek kozenk. En egyebkent szigoruan a jardan alltam, de tudom, h jelenletemmel passzivan tamogattam az uttesten tartozkodo radikalisokat. Fel oran belul vissza is engedtek minket. Lakastemaban uj fejezethez erkeztem. A napokban mondta Boti, h beszelt Belaval, aki lakotarsat keres maga melle, es ram gondolt. A lakber persze tobb, mint a „koliban”, de megiscsak egy rendes lakasrol van szo, szep nagy sajat szoba es nem utolso sorban helyben a segitseg. Az, h kabelteven ejjel-nappal europai foci megy, egyaltalan nem befolyasolt. Konzultalva az otthoniakkal megszuletett a dontes: ismet koltozom! Csapattarsam, Szavke kulonosen orult a hirnek, mert o meg nem talalt helyet maganak, es egybol lecsapott a convent szobamra. Delutan el is vittem ezt a derek gyereket, megmutattam neki, mit kinalnak a lengyelek(az egyhaz), aztan be akartam mutatni a papnak, de nem talaltuk. Edzes utan en mar szinte indultam haza, de a csapatszellem azt diktalta, h csatlakozzam a bulizni vagyo pajtasaimhoz. (Pajtas: van pajtaja, tehat paraszt – erre most jottem ra) Egy tavaly vegzett horvat vizilabdas unnepelte a szulinapat a cityben, ezt az estet ra fogtuk. A gazdasagossag jegyeben javasoltam, h ne menjunk egybol oda, majd emlitest tettem az utolso uveg paleszrol, es ezzel el is dolt a kerdes. (Mielott vmi alkesz erdekvedelmi szervezet nekem esne, h hogy maradhatott meg eddig, szeretnem leszogezni, h a nevezett ital tobb hetig Beninel parkolt, akinek varosi bele van.) Misha meg a magyarok (mi vagyunk) elmentunk hat a conventbe, a palinka melle odaallitottunk egy kisuveg vodkat is a tavaris kedveert. Szoritott az ido, ezert uditos palackba kevertuk a vodkat es a metron fogyasztottuk el a fennmarado reszet. Ketsegtelen vidam volt az ut, es az „utazo kozonsegunk” is jol szorakozott. Via Della Pace a hely neve, Lower East negyedben talalhato, eleg jo kornyek. Fent az utcaszinten kis etterem mukodik, a pinceben kulonterem – oda igyekeztunk. Mikor odaertunk, mar ment az orulet, mi gyorsan rahasaltunk a puncsos talra, h felvegyuk a ritmust. Sikerult. Ez volt a masodik alkalom, h „vegre jol ereztem magam”. A reszletekbe nem megyek bele – nem is tudnek. 2 korul a masnapi edzesre valo tekintettel ugy dontottem, tavozom. Beni jofej volt, felajanlotta, h aludhatok nala, igy nem kellett kivonatozni Brooklynba. Viszont igy volt egy jo feloras setam egyedul idegenben, mert Beni korabban lelepett a baratnojevel, Christinaval. Az a helyzet, h New Yorkban viszonylag nehez eltevedni. Logikus a rendszer, az utcak szamozva vannak, a hazszam is mutatja, h az utca melyik reszen kell kereseni. Viszont igy senki nem tudja, ki is volt Wesselenyi. Eleg meleg kornyeken lakik a fiu (Chelseaben), de szerencsere senkinek nem jottem be, inzultus nelkul odaertem. Nyomtunk meg egy kis kajat, aztan en az agyba zuhantam, Beni meg ki tudja hova…

Maradtam NY-ban. Reszletek es tovabbi informacio kesobb.....

KIVANSAG TOTO:

1. Milan fozzon paprikaskrumplit! (csak batran a fuszerekkel)
2. Viktor rugjon be!
3. Ricsi legyen jegbol!
4. Laca roptessen kismadarat!
5. Ocsi vigyen haza kabelt!
6. DZsennel mindenki igya meg a pertut, aki letegezte!
7. Szoszi dontse el vegre, h csak a Honved, vagy a lilak is. (LCD rendben van)
8. Dibi legyen LOKISTA! (Temes Berni ale!)
9. Evenkenti Fesztivalt Szolnokon!
9/b. Valaki keritse elo Benedeket! (ne a XVI.-at)
10. Rezf@szuba csapjon bele a menku!
11. Feri, mongya le!
12. Viktor (az orsos), te is!
13. Legyen bajnok a LOKI! (mar megint)
+1. Jusson fel vegre a Fradi!

Matek mar megint nem volt. Vagy ilyen sok unnep van Izraelben, vagy csak a prof nem viseli sziven a sorsunk alakulasat. Azon gondolkodom, mi lenne, ha azt mondanam, nem megyek suliba marcius 15-en, es ez igazolt hianyzasnak tekintendo. (Na, vazze! Szombatra esik...) A szociologia prof nenit mar nagyon reg nem lattuk, de nagyon rendes, sosem feledkezikmeg rolunk. Ma is ott volt az aktualis feladat a neten. Most egy oraval kevesebb idonk volt leadni, viszont nem is kellett sokat irni. Angol elott nem volt idom enni, ezert az elso felvonas alatt kicsit szedultem. Szunetben lementem az automatakhoz, ahol hatalmas akcioba futottam bele. 85 centert kivantam Snickers csokoladet vasarolni. Betoltam $1-t, beutottem a megfelelo szamot, a spiral pedig elkezdett forogni. Az utolso pillanatban viszont megallt, mar nem akadalyozta a csokit, viszont nem tolta ki elegge. Mondom, engem nem qrtok at. Ekkor mar nagyon morcos (ehes) voltam, "epp csak" ratettem a kezem a gep tetejere, ujra megindult a spiral, es meg sem allt, mig 2db csoki le nem esett. Ugy konyveltem el a dolgot, h igy kert elnezest a gep az elozo kis kellemetlensegert. De meg nem volt vege. A kiadonyilasban volt egy harmadik Snickers plusz egy zacsko gumicukor. Mikor nyiltam a visszajaroert, 50 centtel tobbet talaltam - asszem ezt hivjak errefele Happy Hours-nek:) Ora utan ma is a folyoparton ebedeltem, ahol megint talalkoztam azzal az oreggel, aki rendszeresen ramkoszon. Most beszelgetest is kezdemenyezett, megjegyezte, h gyakran vagyok ott 4-5 korul. Mondom, fasza, mar rendesen megfigyeles alatt allok. Eloszor a rendor az amator keresztkerdessel, most meg ez a titkosugynok. Kerdezte, mit csinalok, honnan jottem, de csak annyit mondtam el, amennyit amugy is tudhat a Ceg:) En azt tudtam meg rola, h a fedoneve John (rendkivul eredeti), korabban volt egy penzugyi vallalkozasa a City-ben, de mar eladta, azota csak a relax. Eleg gyenge mese. Sokat mar nem idoztem ott, mentem vissza edzesre (az oregnek azt mondtam, hazamegyek:)). Boti negyszemkozt elnezest kert Mishatol, aki a bekulo jobb elfogadasa helyett azt valaszolta, h meg gondolkodik a dolgon. Okos. Igazi pedagogus a coach... Az edzes fejmosassal kezdodott (A medence hasznalata elott zuhanyozas kotelezo!), elmondta a stab, h ideje komolyan venni magunkat meg egymast, ha el akarunk erni vmit. Ezek utan mindenki kinosan ugyelt arra, h ne legyen gond, megmutattuk, h szeretunk meg tudunk is edzeni.

Francian a penteken esedekes masodik tesztre keszultunk.  Eddig nem erzem neheznek, talan az lesz kicsit meredek, mikor szoban kerdez, es arra kell irasban valaszolni. A Health prof is erre a hetre idozitette a szamonkerest, ez ma volt esedekes. Negyedeves feladatkent irni kellett neki egy "szerzodest", amit magunkkal kotunk. Valamilyen rossz szokasunkon kell valtoztatni, ezt kell elemezni, konkret celt megfogalmazni, segitseget talalni hozza es siker eseten jutalmazni kell magunkat.  Ezt kellett ma leadni teszt elott. Fel ora alatt gyorsan kitalaltam, es irasba adtam, h marpedig korabban fogok felkelni hetkoznap, h tobb idom legyen suli elott. A sorozesbol (abbol a kevesbol!) nem engedek. Ezt kulonben sem sorolnam a rossz szokasok koze. Kellett persze egy korona...ize kamutanu is, szerencsere epp az utamba akadt Pippo baratom. Mondtam neki, h sietnek ("en meg pisalnek":)), ezert elkezdett akadekoskodni, meg idot kert, h atgondolja, nem lesz-e abbol kellemetlensege, ha alairasaval szentesiti a dokumentet. Aztan csak beadta a derekat - viszont az aprobetut nem olvasta el, igy hirtelen hatalmas adossagot halmozott fel:) A teszt tippelos volt, de azert kozom is volt hozza. Edzesen az elso perctol kezdve erezni lehetett, h valami "negativ ero" van a levegoben. A mi oldalunkon altalanos f@szkivan hangulat uralkodott, Mishat meg valoszinuleg felhuztak a munkahelyen. Sok jora nem szamithattunk. Lenyomtuk az uszast, epp elkezdtunk passzolni 3m-rol (ez lenyeges). 2 percen belul Misha raszolt Botira meg Szavkera, h 3m legyen koztuk (lehet, h 3,7 volt...). Erre Botondunk a plafonra nezve elnyomott egy "vatafak"-ot. Misha voros lett, mint egykori hazaja, majd gondolkodas nelkul lefujta az edzest.  Meg se probaltuk folytatni, eleg egyertelmu volt a szituacio. Misha behivta Botit a lepcsohazba elbeszelgetni, ahol hangot adott a felhaborodasanak (megalazva erezte magat a csapat elott), Boti meg mondta, h nem konkretan neki szanta, hanem csak ugy az egbe mondta. Sajnos, el kell ismerni, gyenge labakon allt a vedelem. Felmerult, h a felszabadult masfel-ket orankat ertelmesen kellene hasznositani (sor), de aztan ugy dontottunk, nem rontjuk tovabb a helyzetet egy esetleges lebukassal.

Kozvelemenyt nem fogok kutatni, de erdekel, h miert fogynak ilyen rohamosan a kommentek.
Mar Laca is csak idiota oldalakat linkelget... csalodas ez a fiu, de meg igy is o a legaktivabb DZsennel holtversenyben. Ha jol szamoltam, mar 3 bejegyzes all komment nelkul, ok naponta jonnek hozzam panaszkodni, diszkriminaciot emlegetnek.
Latjatok, az utobbi idoben - igaz lassan, de - fokozatosan kozelebb kerulok a jelenhez. Nem vmi "ihletindito", ha azt latom, h szinte csak magamnak irok.
Tovabbra is ervenyes a tavalyi szabaly: aki olvas, es nem tul felenk, nem keresi IP cim alapjan az Interpol, az lattamozza le. Foleg a torzstagok.

Aztahetmeganyocat!

:)

Hadvezer Coach Carl

Megszallas (Beni&Misha az agyamon, Boti meg tartja az allasait)

Bucknell Athletic Center

Jobbra a "tesiterem", kozepen az uszi, balra a kondi (aki telefonal: Louis)

Nikolaval meg Orral:) a donto utan

Szep a taj, csak kicsit zavaro az a Sony gigantposter

Kilenclyuku hid - gyenge masolat

Kicsit kesve ertem be matekra, nem szoktam osszetorni magam, tudom, h a tanar is kesik. Irtunk ma egy probatesztet, azt mondta, aki nem keri, annak nem szamitja be. A konyvbol voltak a feladatok, amiert le kellett mennem a szekrenyemhez az oltozonkbe. Szerencsere ez a par perc kieses nem befolyasolta negativan a teljesitmenyemet. Hamar befejeztem, de sietnem is kellett, mert 2 oram volt megirni a szociologia papert. Viszont az aldott jo szivem ott tartott meg bo 10 percig, megvartam, mig Szavke lemasolja a megoldasokat. Rohantam a gepterembe es osszedobtam egy masfel oldalas esszet a devians csoportokrol - meg voltam magammal elegedve, foleg, mert idoben elkuldtem. Writingon leadtam az uj papereket es elszavaltam szepen, amire mar nagyon keszultem:) Aszonta a prof, tetszett neki az eloadasmod, kulonosen a hangsulyozas. Ezen kicsit meglepodtem, mert tobben mondtak mar pont a hangsulyomra, h az meg "magyar", mikor angolul beszelek. Tetszett neki, nem vitatkoztam. Mit mondjak, eleg tomeny nap volt (az azert jolesett volna a vegen). Jobb hijan, egy tal rakkal meg salataval kiultem szepen a Promenade-ra, h kicsit osszeszedjem a gondolataimat. Nem tartott sokaig, mert mar nem maradt sok beloluk. Este edzettunk egy jot, aztan - mostmar - szokas szerint ott maradtam 10-ig az usziban. Kedden meg csutortokon "dolgozom", de meg majd intezek vmit.

A tegnapi donto utan egy par oraig a szenzacios fotom diszitette a suli sportoldalanak kezdolapjat. Gondolom, ennek, meg a gyozelemnek koszonhetoen tobben is megallitottak a suliban, h gratulaljanak. Diakok, tanarok, de "fejesnek latszo", szamomra ismeretlen emberek is. Mintha a szerb csapattarsaim is visszavettek volna a "Mivagyunkalegnagyobbak, mindenkitlenezunk" stilusbol. Hatarozottan jol ereztem magam, ez volt talan az eddigi legjobb napom, miota itt vagyok. Tele voltam energiaval, es ez kihatott a tanulasi kedvemre is - nem mintha eddig problema lett volna ezzel:) Angolra osszesen 5 esszet raktam ossze delutan, este, ezekbol ketto volt uj, a tobbi a prof altal korrigaltak tisztazasa volt. Az egyik ilyenbol fel is kellett keszulnom, mert a kovetkezo oran elo kell adnom (olvasva). Beizzitottam a camerat, feltettem a polcra, es csinaltam par probat, h halljam/lassam magam. Kellett volna meg egy szociologia esszet is irnom, de elfogyott az ihlet, meg mar eppen alvasido volt.

Feeelkeeeelt anapunk!:) A reggelinel latszott a szemekben, h ma nem nagyon lehet velunk kikukoricazni. Most itt magunk kozott elarulhatom, ez a Navy elleni meccs volt az elso, amit komolyan tudtam venni - biztos masok is voltak igy ezzel. A csapat raadasul mar szenvedett egyszer veluk 1 honapja, volt miert revansot vennunk. Delre mentunk az usziba, fel 2-kor kezdodott a derby. Botival szoszerint bemelegitettunk (szigoruan) 2 perc szaunaval. Mar a vizben voltunk, mikor kiderult, h az ugyeletes tiszt nem hozta be a buszbol a sapkakat, igy kenytelenek voltunk a hazai csapaT, a Bucknell sapkajaban jatszani. Ezen mar ne muljon! Igazi csata kezdodott, feszult volt a hangulat, es az elejen sok hiba, keves gol, fej-fej mellett haladtunk. A masodik negyed vege elott nem sokkal lottem eloszor kapura. Rossz dontes volt, meg csak kapufa lett, raadasul fordultak is belole, de szerencsere vmi huje "megmentett", kontrafault, es maris mi voltunk a jok. 10 mp-cel a negyed vege elott kapasszelen kaptam labdat 8-9 m-re a kaputol. Viszonylag szabadon hagytak (koszonhetoen az elozo szar lovesnek), behuzodtak a center ele. Nem volt helyzet, de loni kellett, mert ido volt. Loba, gondoltam, legyen a hosszu, de a loves pillanataban elindult arra a kapus is, ezert csukloval visszahuztam a rovidbe. Gol, duda, szolid golorom!:) Boti odajott, megpaskolt, kellett ez a gol, elonnyel fordultunk. Sajnos sokat nem profitaltunk belole, tovabbra is egy gol itt, egy ott, senki nem tudott 2-vel elmenni. 3 perccel a vege elott egyenlitettek ki az allast 7-7-re. Akkor mar igen faradt voltam, felneztem a tablara, es beugrott a multkori Navy elleni meccs, amin dupla hosszabbitast jatszottak a fiuk. Nagyon nem volt kedvem hozza, kezdtem egyre "szigorubban" fogni a tengereszeket. A vege elott 1 perccel tamadtunk, mar ido volt, kezdtek is fordulni, Botinal volt a labda rosszkezen. Lattam, h loni akart, de elkertem tole, en kozepen alltam. Megkaptam, lefaultoltak, es tudtam, h most v soha. Ok is tudtak, ezert 3 blokk plusz a kapus allt velem szembe. Nem akartam helyezni, belelottem a tomegbe. Ilyen lassan meg nem ert oda lovesem a kapuba, mintha megallt volna az ido(pedig nem volt szar loves). Megpattant eloszor a vizen, aztan legalabb 1 blokkon, a vegen a kapus is beleert, de bement! Egy szereny uvoltes, aztan Pedja kapaszkodott belem, kb o vitt vissza felpalyaig. Itt mar tudtam, h nem lehet baj. 1 percet kell kibekkelni, tamadunk is egy okosat. A vegen volt hatra meg 10-12 mp, ok jottek, idot kertek. Inditottak az "oruletet", minden mindegy alapon. Az emberem bevitt masodik centerbe, de vegulis kis szerencsevel fault nelkul szereltem, aztan par pillanat mulva jott a megvalto dudaszo. Kozel volt a kotel, de kellett is, mert regen faradtam mar el ennyire meccsen. A pad beugrott, nagy csokolozasok, aztan jon felem Boti, es az arcomba uvolti, h: "MEGNYERTED A MECCSET, BAZMEG!!!" Eleg szarul esett, nem mondom:) De ez csak az esemenyek szerencses alakulasanak koszonheto, o is ugyanugy 2 golt lott, igazi csapatmunka volt, mindenki odatette magat. Meccs utan gyors eredmenyhirdetes, a kapusunk, Nikola lett az MVP(szerinte nekem jart volna, de elbol visszautasitottam), kis champione, aztan par sztarfoto a media kielegitesere. Feloltoztunk, aztan a campus ettermebe vezetett az utunk, ahol 7 dollarert  All you can eat programba csoppentunk. Kizart dolog, h nyereseges volt nekik a mai nap. Masfel oran keresztul tomtuk a fejunket, aztan hazaindult a gyoztes sereg. Koraesti orakban ertunk Brooklynba.  Sajnos a szurkoloinkat nem mozgatta meg ez a torna, mert senki nem vart minket a suli elott. Botival, Mishaval elmentunk Belaekhoz, ahol epp vendegszerepelt Bandi (Bela occse), meg egy cimboraja, munkatarsa, Karesz. Szep kis magyar estet csaptunk, talan meg sorozes is volt, de ez mar annyira nem lenyeges. Ejfel korul bucsut intettem a brigadnak, es hazametroztam a conventbe.

Kellemes 9 orai ebredes utan lesetaltunk az etterembe, es szepen nyugodtan elfogyasztottuk, ami jolesett. Tovabbra is hianyolom ilyenkor a tipikus svedasztalos fogasokat, de itt mar nem is varok mast az amerikai okossagokon kivul. Kaja utan volt egy rovid megbeszeles, aztan utnak indultunk Bucknell University-be. 10 perc a sztradan, aztan ott is voltunk a campusnal. Az ut jobb oldalan foci stadion, atletikai palyak, de mi balra fordultunk, ahol elobb egy amerikai foci palya volt, nem messze pedig egy hatalmas epulet allt. Mivel az elott alltunk meg, gyanus volt, h szep nagy uszodajuk van. Ugy is volt. Kicsit neztuk az elottunk levo meccset, aztan oltozes, melegites, es mar kezdtunk is a furcsa nevu John's Hopkins ellen. Tokeletes volt ez a meccs bemelegitesnek, nyertunk is siman 15-8-ra. Lottem 2 golt, az egyiket nagyon furfangosan a masodik negyed veget jelzo dudaszo pillanataban. Rendben volt az egesz csapat, a hangulattal sem volt gond. Az esti meccsig kajaltunk, meg kicsit lepihentunk a hotelben. Este fel 9-kor volt az elodonto Princeton ellen. OK, ugye, a problemas csapat a kis incindens ota. Carl kulon kihangsulyozta, h meg veletlenul se uljunk fel a provokacioknak, ha megutnek, valaszoljunk gollal. Hatazert... Na, a lenyeg, h igyekeztunk a jatekkal torodni, vezettunk is vegig 3-4 gollal, aztan kezdtek a fiuk a hulyeseget, es sajnos vevok is voltunk ra. 9-7 lett a vege, lehet mondani, h szoros volt, de nem forgott veszelyben a gyozelmunk. Holnap donto a Navy ellen. Este a szalloda melletti etteremben ettunk vegre rendes kajat, aztan meg idoben lefekudtunk.

Orak utan, kora delutan lett volna lehetoseg  egy fakultativ edzesre, ketlem, h telthaz lett volna. Tegnap mondtak a kapusok, h nem tudnak jonni, igy nem sok ertelmet lattam, h lemenjek. Haza kellett mennem, h osszekeszitsem a cuccomat, mert este indultunk az ECAC helyszinere, Lewisburgba (PA). Visszafele ulok nagy nyugalomban a metron, mikor hangos fekete csajok "esnek be" a kocsiba. Latszott, h egyutt voltak, de kulon ultek. Az egyik esernyovel a kezeben (a pesszimista...), erdekes ruhaban pont mellem ult le. Kicsit jatszotta az eszet, folyamatosan nezett, aztan mikor en is raneztem, ugy tett, mintha irtozatosan megijedt volna.  Elnezoen mosolyogtam a tobbi utassal egyutt. Aztan hirtelen kinyitotta az ernyot, mellem csuszott es folenk tartotta. Ekkor mar nagyon rohogott mindenki, en meg megkerdeztem, h szerinte esni fog-e az eso. Ettol hirtelen zavarba jott, de pont megallt a vonat es lepattantak. Pedig mar epp kezdtem volna enekeln, hogy: "Ella, ella! Under my umbrella". 6-ra volt meghirdetve az indulas, illett komolyan venni, az elso eles bevetesunkre indultunk. A szerbek mas idoszamitas szerint jottek, igy Carl kiabalasa es joggal voros feje adta meg az alaphangot (Coach Misha kocsival ment a csaladjaval). Kis Misha meg negyedkor sem volt sehol, ezert Carl ugy dontott, h ha nem fontos neki ez a csapat-tema, akkor maradjon csak itthon. Elindultunk, de makja volt, mert csak nehany utcat mentunk, meg megalltunk egy par doboz elore megrendelt pizzaert. Boti hivta Mishat, aki igy az elso etapot futva tette meg. Kapott egy intenziv fejmosast a busz mellett, aztan vki szolt Carlnak, h nem kellene megbotrankoztatni az utca nepet, igy nagy nehezen csak elindultunk. Mishanak van egyebkent egy erdekes tulajdonsaga: szinte minden alkalommal kesik vagy a polgari engedetlenseg egyeb formajat valasztja, aztan a jogos ordibalas utan verig van sertodve. Kicsit nehezen jutottunk ki a varosbol, China Town-ban dugoba kerultunk, de igy legalabb jobban szemugyre tudtam venni. Pl egy epitkezest (10-15 emeletes haz), ami szerkezetkesz allapotban allt, mar reg sehol senki, de ezerrel egettek az osszes villanyt. Kesobb tobb ilyet is lattam, tovabbra se ertettem, de Boti aszonta, ne foglalkozzak vele, ovek, azt csinalnak vele, amit akarnak. A szerbek a busz hatso reszeben helyezkedtek el, es fel ora utan razenditettek mindenfele jugo nepdalra, ami, hat nem aratott osztatlan sikert koreinkben. Egy darabig csak csunyan neztunk hatra, aztan volt olyan is, h jebote, pusikurac - lassan megertettek, h nem vagyunk erre kivancsiak. 11-12 korul erkeztunk meg Lewisburgba, ahol egy nagyon kellemes hotelben szalltunk meg. Boti volt a szobatarsam, de a nepszerusegunknek koszonhetoen folyton 4-en, 5-en voltunk a szobaban. Lefekves elott meg elneztunk a kozeli kutra, mert megeheztunk - vegulis jo kis rendorfank lett a dologbol. A bepipazott oreg kutas megprobalt megtrefalni minket par 25 centes trukkel, de kirohogtuk (o azt hitte, vele nevetunk), es inkabb magara hagytuk.

Amikor visszanyal a fagyi... Ma tobb csapattarsam is azzal fogadott, h a szerbekrol  a Times-ban megjelent kepek mar egy melegtango oldalon szerepelnek es hatalmas nepszerusegnek orvendenek. Allitolag kapjak a fiuk a jobbnal jobb ajanlatokat. Nem tudom az oldal elerhetoseget, ennyire nem astam magam a temaba, boven eleg volt ennyi info is, h szep napom legyen:) Szegeny sracok probaltak kedelyesen felfogni, de kozel sem volt termeszetes a mosolyuk, mikor szoba kerult a dolog. Vegulis nem dobtuk be olyan surun, de nincs is ra szukseg. Ezt akarmikor elo lehet huzni, ha ugy alakulna. A campus teruleten heti 20 oraban legalisan lehet dolgozni, szoltam korabban Carl-nak, h adjon a kezembe munkat. Ma edzes utan szolt, h ott kene maradnom meg egy orat, felugyelni az utanunk kovetkezo csoport edzeset, aztan bezarni a kocerajt. Szolhatott volna elobb is, de rabolintottam. Vmi kozepiskolas uszobrigad, de amatorok teljesen. Az edzojuk jofej, dumaltam vele, teljesen kepben van a bajnoksagunkat illetoen. Szerintem tobbet tud, mint en. A tobbiek fel 10 korul leptek le, en 10-kor, kozben semmi dolgom, tudok tanulni/netezni es meg fizetnek is erte.

Szokasos napirend utan a szokasos lepcsomre igyekeztem ebedes "celpontjabol". Erdekes hangulata van itt az ebedszunetnek. Mindenfele ember ul a lepcsokre, padokra, es eszik a gyorskajat. A sulitol fel percre van a Borough Hall nevu ter, ahol egy birosagi epulet talalhato szep nagy szeles lepcsovel, sokan elfernek rajta. Raadasul (nem ertem miert), de a bejaratot elkoltoztettek az epulet egy masik oldalara, szoval meg csak nem is akadalyoznak senkit a falatozok. Ide szoktam en is lehuppanni, ha vegyulni tamad kedvem. Ma viszont mindenkit megfosztottak ennek a lehetosegetol, ugyanis vmi filmet forgattak a helyszinen, es pont a lepcso kellett nekik. Penz beszel... Kezdeti fazisban lehetett a forgatas, vagy teljesen amator tarsulat dolgozott, mert evezhetetlen volt az egesz. Nem vartam egy kesz filmet, de ennyi benat se... Izgalmakbol ennyi volt mara, illetve edzes utan meg volt egy rovid tortenet. Tavaris Misha elvitt az utcam sarkaig, es mielott hazamentem volna, beugrottam a sarki fuszereshez egy kis elelemert. Kifele jovet nagyon szomjas voltam, letettem a cuccomat, es jol meghuztem a frissen vasarolt (papirdobozos!) gyumolcslevet. Ekkor allt meg lassan mellettem egy rendorauto. Nem tulajdonitottam neki jelentoseget, bar rajtam kivul nem volt senki a kornyeken. Nem figyeltem, de gondolom, meregettek egy darabig, aztan megszolitottak:

- Sir, jojjon ide. pliz!

(Odaleptem.) - Igen?

- Hogy tudunk visszamenni Manhattanbe? 

(Mivan?! Eltevedt a rendor?!) - Fogalmam sincs, nem idevalosi vagyok, par napja koltoztem a kornyekre- mondtam kicsit zavartan.

- Ja, en se vagyok idevalosi... na mindegy, koszi! Joejt!

- Joejt!

Hat, neztem utanuk egy darabig... Az teny, h no vezette a kocsit, ez talan meg is magyarazza a dolgot, de akkor meg mindig ott van az urh, ami csak segit "veszhelyzetben". 2 lehetoseg van: vagy telleg eltevedtek, es nem akartak egni a kollegak elott, vagy mar itt is elkezdik kiemelni, akin kapucni van:) Esetleg hihettek, h az utcan alkoholizalok, de nem gyozodtek meg ennek ellenkezojerol sem. Nem szeretnek altalanositani, vonja le mindenki maga a konzekvenciat.

Felvettem a frissen mosott, illatos ruhamat:), es reggel fel 8kor utnak indultam, h pontot tegyek vegre az SS card ugy vegere. A kapunal ketten alltak elottem, aztan en kovetkeztem. Repter-szintu ellenorzesnek vetettek ala, de nem talaltak nalam semmi gyanusat. Fellifteztem a hatodikra, ahol hatalmas terem, kb 30 ablakkal vart, emberek alig voltak. A biztonsagi or megkerdezte, h elhoztam-e mindent magammal, aztan mondta, h alljak a sor masik vegere. Mondom, milyen sor, hol? Paran alltak az ablakoknal, egyebkent sehol senki. A terem kozepen volt egy "folyoso" muanyag kordonbol, annak a vegere kuldott, mert onnan ment a szolitgatas. Rend, fegyelem, ha nincs ertelme, akkor is. Mire vegigsetaltam, mar szolitottak is, de azert turaztattak egy kicsit. Egy sebhelyes arcu no volt az ugyintezom, nem reg kezdhetett, mert a tobbiek szerint 5 perces procedura nalam 15-20 percet vett igenybe. Vegul mindent rendben talalt, adott egy igazolast, h a papirok folyamatban vannak, 3 heten belul megkapom a kartyat. Az irodaval szemben levo delibe mentem, es ettem egy rantottas szendvicset. Ja, szendvics. Osszehajtogatjak, beleteszik, oszt viheted magaddal. Nem hulyeseg amugy, persze nem olyan, mint rendesen. Visszamentem a suli kornyekere, leultem egy padra, hallgattam az utcazeneszeket, elveztem a reggeli nap sugarait, meg kortyoltam a maradek kavemat. Egyebkent kezdek hozzaszokni az itteni kavehoz, pedig az elejen nem hittem volna. Elgondolkodtam, milyen jo lenne, minden napot igy kezdeni. Nem a metrorol rohanva esek be a suliba, hanem kavezgatok egy parkban, aztan kenyelmesen besetalok. De aztan elvetettem az otletet, tulsagosan ertekesek azok a reggeli negyed orak az agyban. A matek ma sem okozott sok fejtorest, utana szociologiara ultem be. Kicsit gyanus volt, h rajtam kivul csak 4-en vannak a teremben, de azert maradtam. 5perc utan egy csaj elovett egy orarendet, es kozolte az egybegyultekkel, h ezt bizony elkurtuk, mert ma nincs ora. Volt egy kis szunetem, aztan writing. Mai "kajaturamon" agressziv tiniket lattam gyulekezni. Volt vagy tiz fekete gyerek, meg egy latino, aki mintha meg lett volna szorulva. Az nem derult ki, h min megy a vita, de a mexikoi taskajat mar elvettek (gondolom, anelkul nem szalad el), es ketten, harman folyamatosan osztottak neki az eszt. Az emberek kisse meglepodve figyeltek az esemenyeket. Addig dumcsiztak, mig a kis chicano a sarkara allt, es egy az egyben elhivta az egyik gyereket, aki visszaszolt a tobbieknek, h mindenki maradjon, ketten intezik el. Ekkor odalepett hozzajuk egy magas, oltonyos fekete ficko, es elmagyarazta a sracoknak, h jo nagy hujek, h ha itt a varos kozepen, ahol tenyleg minden sarkon rendor van, balhezni akarnak. Egycsapasra abbahagytak a kiabalast, es egyutt elindultak valamerre. Nem mondom, h barmit megtettem volna, h ma edzhessek egy jot, de hatarozottan jo erzes egy szunnap utan ujra csobbanni. Amugy is kezd komolyodni a program, hetvegen az elso igazi megmerettetes lesz.

Megint hetfo... Mondtak a tobbiek, h ha telleg akarom azt a Social Security Cardot, akkor reggel 8 korul menjek, mert utana nem sok esely van ra. Terveztem, de ma nem sikerult. Felkelni. Franciara azert beertem, ahol vissza is kaptuk a kis dolgozatot - 98%. Mintha nem lett volna minden apro hiba beleszamolva, de nem akartam sargat kapni, szoval nem reklamaltam. Volt meg egy kis Health, ahol el lehet lazulni a kenyelmes fotelekben, hallunk par erdekesseget is, jo ide jarni. Radikalisabb olvasoim megerteset kerem, ugyanis ma volt a napja, h elmentem a mosodaba. Ez meg talan megbocsathato kategoria, de pont nalam volt egy borondnyi szennyes, es ha mar igy jartam, hat kimostam oket. Azert ez nem volt ilyen egyszeru. Monica masik helyen mutatta a rendszert es csak hasonlitott a dolog, nem volt teljesen ugyanaz. Eloszor is 25 centesekre volt szuksegem, ezt a reszet a penzvalto-automata segitsegevel megoldottam. Aztan a quarter-ekbol megvettem az 1 adagos hozzavalokat - eddig minden siman ment. Nezegettem a mosogepeket, de nem volt szamomra vilagos, h mit hova boritsak. Neztem a nyomokat is, de minden ossze volt mosodva. Nem mondom, h nem volt otletem, de nem volt kedvem kiserletezni. Megkertem a tulaj kinai oreget, h segitsen mar, h igenybe vehessem a szolgaltatast. Nagyon keszseges volt, nagyon nem is csodalkozott - biztos nem en vagyok az elso hulye. Elindult a program 2 gepben, en meg olvasni kezdtem angolra. Kb fel ora alatt vegeztek, atpakoltam mindent a szaritogepbe(ezt mar teljesen magamtol:)), es meg fel ora varakozas. Kozben bejott a patyolatba harom mexikoi arc, akik valoszinuleg ismertek mar az oreget, mert 2 percenkent beszoltak neki vmi - szerintuk - vicceset. Vegig Mr Lee-nek szolitottak, de meggyozodesem, h nem igy hivtak. Kb minden 5. poen ult, akkor veluk nevettem, ezen sajnos meg jobban felbatorodtak, ezert inkabb visszabujtam a konyvbe. Megvolt a szaritas is, csekkoltam a ruhakat, sertetlen es ugyanolyan szinu volt mindegyik, mint elotte, es ezt egyertelmu sikerkent konyveltem el. Bucsut intettem a chicanoknak(nonem: chicana!), es hazahuztam a koffert. Vacsora kozben elkapott az ihlet, es leforgattam a Zoli TV probaadasat.

VASARNAP REGGEL 9:00 (KILENC) ORAKOR EDZES! Arra gondoltam, h megkeresem az ujsagiro figurat, aki parszor lenezett mar hozzank, hatha a kozvelemeny felhaborodasa miatt eltorlik az ilyen es ehhez hasonlo embertelen kikepzeseket. Ha cenzurazzak, irany Strasbourg, ha ok se tudnak mit tenni, akkor meg sem allok az rtl klubig! Ez utobbit azt hiszem, ok sem kivanjak maguknak. Egy utolso utani adu is van a kezemben, de ezt talan veszelyes lenne felhasznalni (ismerem ugyanis Ricsit, aki ismeri Sallai Zsuzsit...). Arrol nem is beszelve, h ezekkel a szombat, vasarnap reggeli edzesekkel gyakorlatilag megvonjak tolunk a jogot, h pentek, szombat este "regeneralodjunk" egy kicsit. Trening utan kaja a fiukkal, aztan reszemrol visszamentem netezni, erdekelt a tegnapi meccs visszhangja, Boti meg Beni motorral mentek Beni albijaba. Kicsit kesobb csatlakoztam en is, de most masik metroval mentem, mint eddig. Nem izgultam, h eltevedek, belottem az iranyt terkepen, gondoltam, nem lehet gond. Mikor feljottem a felszinre, kicsit zavarban voltam, mert elozetesen ugy okoskodtam, h a Nap majd segitsegemre lesz az egtajak meghatarozasaban. Viszont a nap nem nagyon latszott sehol a hazaktol. Megerzeseimre hagyatkoztam - bejott. Mire odaertem elkapott egy kellemes kis zapor, a barataimnak mondott csapattarsaim meg jol kirohogtek. Neztunk vmi angol meccset, Beni kozben lelepett 2 orara, Botival meg relaxaltunk kicsit. Neki menni kellett volna melozni, de a "zord" idojarasra valo tekintettel felmentest kapott. Meg mintha meg is fazott volna, olyan fura volt a hangja, mikor a fonokkel beszelt:) Megvartuk, mig Beni hazaer, aztan szep lassan elkoszontunk, ment mindenki dolgara. Este meg kicsit setaltam az uj kornyekemen, szegyen, nem szegyen, mosodat is kerestem. Mara terveztem a tisztitasi folyamatot, de bizonytalan idore elhalasztottam.

A konferenciankban (fogalmam sincs, mit takar) jatszo csapatok ezen a hetvegen Princeton University-re voltak meghivva egy felkeszulesi tornara. Minket nem elfelejtettek, hanem szandekosan nem hivtak meg, ugyanis a Princeton szemeben mi vagyunk az utalt "os"ellenseg. Par evvel ezelott meg nem volt ilyen gond, de elodeink jatszottak egy meccset, ahol egy SFC-es izraeli fiu miatt megszakitottak velunk mindenfele diplomaciai kapcsolatot. A srac nem leplezett szandekkal szettorte ellenfele orrat - mentsegere szolgal, h akkoriban nem volt tul jo passzban. A baratnoje Nemetorszagban volt study abroad programon, a gyerek meg nagyon romantikus alkat lehetett, mert atrepulte erte az oceant egy hetvege erejeig. Kiderult, bolcsebb lett volna, ha viragot kuld, vagy levelet ir, mert a csaj ugy meglepodott, hogy szakitott is vele mindjart. Ilyen lelkiallapotban eleg egy szikra - hat, be is lobbant rendesen. Szoval azota persona non grata a mindenkori SFC legenysegenek minden tagja. Ez a haboru is egy no miatt robbant ki:) A hetveget akkor se kaptuk meg, az volt az indok, h a tobbi csapat is vizben van, nekunk is ott a helyunk. A szombat hajnali 9 oras idopontra viszont nem kaptunk magyarazatot. Edzes utan mindjart a gep ele vagtam magam, mert ma volt a Derby! Tiregy - LOKI! Nem valami jo dolog ilyen messzirol szemlelni az esemenyeket, foleg, h most volt boven beloluk. Tobb hirportal is elokelo helyen foglalkozott a meccsel, illetve az utcai/stadionbeli balhekkal. A jatekkal nem stimmelt valami, egyesek szerint nehany jatekos nem kezelte helyen ezt a meccset, igy csak 1-1 lett. (Zsombi csak 1 van!) Lattam a kepeken, videokon, h Ocsi is ott vonult a neppel, aztan lattam a lovasrendor-attackot, indult egy kis para, de aztan jott a hir otthonrol, h rutinos tesokam kikerulte a gyakorlatozo G.I. Joekat. In memoriam Ujpest vmikor, by Hushee: "Lovasrendor nem lennek soha!"